Történelem

A szerző, mint a tárgyaló küldöttség egyetlen magyar tagja, a szemtanú hitelességével írja meg az első világháborút a Monarchia részéről lezáró padovai békekötés történetét.
 

Előszó

A Magyar Roma Történeti Könyvtár második kötete a nagy magyar zeneszerző sokat emlegetett, de alig forgatott művét 1863-as első kiadása óta másodszor adja a magyar olvasók kezébe.

Az elmúlt évszázadban sok tinta elfolyt annak vitatására, mi tette Horthyt alkalmassá erre a rendkívüli megbízatásra. Pedig a válasz könnyű: szinte minden. A dolog ott kezdődik, hogy a Ferenc József mellett szolgálatot teljesítő négy szárnysegédet lehetőleg különböző fegyvernemekből válogatták össze, és most elérkezett az idő, hogy a flotta is képviselve legyen. A császár és király törekedett arra is, hogy "népei" minden szolgálati helyen lehetőséget kapjanak.

Minthogy magyar egy ideje nem volt a szárnysegédek között, indokolt volt, hogy magyar tengerésztisztre essék a választás. Megkívántatott továbbá az udvarképesség – jó család, kifogástalan modor, tökéletes német tudás. És kellett még valami, amiről nem szoktak megemlékezni, hiszen sehol sem volt leírva, mégis nagy súllyal esett a latba: a tisztikar megbecsülése. Békeidőben ezt meglehetősen nehéz kivívni, ezért a szárnysegédek többnyire az arisztokraták körül kerültek ki, akiknek már származásuk is kellő súlyt adott. De ideje volt annak, hogy a középnemesség is lehetőséget kapjon, előtte is megnyíljék az érvényesülés útja.