Liszt Ferenc - A czigányokról és a cigány zenéről Magyarországon

A Magyar Roma Történeti Könyvtár második kötete a nagy magyar zeneszerző sokat emlegetett, de alig forgatott művét 1863-as első kiadása óta másodszor adja a magyar olvasók kezébe.

Szinte hihetetlen, mégis igaz: a 19. század egyik legnagyobb hatású művészének, Liszt Ferencnek A cigányokról és a cigány zenéről Magyarországon című könyve az első francia (Des Bohémiens et de leur musique en Hongrie, Párizs, 1859), majd az azt követő magyar nyelvű kiadás (Pest, 1861) után egészen a jelen kötet megjelenéséig, közel másfél évszázadon át nem látott napvilágot újból magyarul. Amiből következik, hogy a mű bírálóinak többsége úgy mondott – többnyire elmarasztaló – ítéletet róla, hogy az meg sem fordult a kezén.
 

Zrínyi Miklós - Ne bántsd a magyart!

 

Részlet az először 1705-ben megjelent, Török áfium néven is ismert műből:
 
"Szántson, vessen, boronáljon, arasson és sok dolgot vigyen véghez a gazda ember, ha élni akar cselédestül. Nam Dii laboribus omnia vendunt. Azaz: mert az istenek mindent munka és fáradtság után adnak. Hát mennyivel inkább minékünk, kik veszedelemben vagyunk, az egész lelkünknek applicatióját, minden testünknek fáradságát fordítanunk kell a mi veszélyünknek elhárítására; mert egyébiránt kinek szántsunk, vessünk, arassunk, kinek neveljük édes magzatinkat, ha securitásunkra most gondot nem viselünk; majd a pogányé lesz a miénk, és csak öt esztendőt vagy kettőt sem ígérhetünk magunknak, ha nem provideálunk. De ismét itt nekem mondhatja valaki: jó volna a hadakozás, ha kívánt successust*, remélhetnénk magunknak: de azt sokszor próbáltuk magunkban, soha nem nyertünk véle, mindenkor markunkban szakadt.

 

 

Bencsik Gábor - Horthy Miklós – a kormányzó és kora

Az elmúlt évszázadban sok tinta elfolyt annak vitatására, mi tette Horthyt alkalmassá erre a rendkívüli megbízatásra. Pedig a válasz könnyű: szinte minden. A dolog ott kezdődik, hogy a Ferenc József mellett szolgálatot teljesítő négy szárnysegédet lehetőleg különböző fegyvernemekből válogatták össze, és most elérkezett az idő, hogy a flotta is képviselve legyen. A császár és király törekedett arra is, hogy "népei" minden szolgálati helyen lehetőséget kapjanak.

Minthogy magyar egy ideje nem volt a szárnysegédek között, indokolt volt, hogy magyar tengerésztisztre essék a választás. Megkívántatott továbbá az udvarképesség – jó család, kifogástalan modor, tökéletes német tudás. És kellett még valami, amiről nem szoktak megemlékezni, hiszen sehol sem volt leírva, mégis nagy súllyal esett a latba: a tisztikar megbecsülése. Békeidőben ezt meglehetősen nehéz kivívni, ezért a szárnysegédek többnyire az arisztokraták körül kerültek ki, akiknek már származásuk is kellő súlyt adott. De ideje volt annak, hogy a középnemesség is lehetőséget kapjon, előtte is megnyíljék az érvényesülés útja.

 

Bencsik Gábor - Vármegyék könyve második kötet

A mű második, 336 oldal terjedelmű kötete Liptótól Zólyomig ismerteti az egykori ország vármegyéit, és külön kitér Fiuméra, a Balatonra, a Magas-Tátrára, valamint a nyolc horvát ármegyére.
 
Az elsőhöz hasonlóan ez a kötet is közel négyszáz zömmel színes fényképet, a vármegyék, valamint a történelmi Magyarország domborzati térképét közli.
A kötet végén részletes helységnévmutató található.

 

 

Bencsik Gábor - Vármegyék könyve első kötet

Az előző századforduló Magyarországának vármegyéit, azok településeit, lakosságát, gazdálkodását, történetét, földrajzát ismerteti a kötet a vármegyék ábécé-rendjébe szedve, sok ezernyi adattal, mégis olvasmányosan. 

A két kötetes mű első része Abaújtól Krassó-Szörényig mutatja be a vármegyéket, emellett külön fejezet szól áttekintően az előző századforduló Magyarországáról, egy-egy rész pedig Budapest székesfővárost és Hajdú vármegyéhez kapcsolódóan a Hortobágyot ismerteti.
 
A sok ezernyi adatot, információt Magyarország átnézeti térképe, minden vármegye külön térképe és közel négyszáz korabeli, zömmel színes fénykép kíséri, az olvasó elé idézve Magyarország egykor volt szép napjait.