Széchenyi István: Hitel

 

Széchenyi István íróként viszonylag későn, harminchét éves korában lépett először a közélet kűzdőterére, közre bocsátva Lovakrul című röpiratát. A művet két évvel később, 1830 januárjában a Hitel című államgazdasági tanulmánykötet követte.

A mű kirobbanó sikerét mutatja, hogy még abban az évben két magyar és három német kiadása jelent meg. Nem túlzás azt állítanunk, hogy a magyar reformkor egyik programadó alkotása lett. Széchenyi sorra veszi a kor mezőgazdaságának, kereskedelmének égető kérdéseit, és a fennálló állapotnak „tiszta magyar szív” érzésével írott rajza után világosan jelöli ki: mit kell tenni és min kell kezdeni?

Az ország geográfiai helyzete, a pénztőke szűkös volta, a kereskedői konkurencia hiánya, kiviteli vám, fölösleges és káros hatású kormányrendeletek, termelés hiánya, rossz közlekedés, a belfogyasztás és kereskedési biztonság hiánya, kereskedőbecsület, nemzeti bank, a polgári erények és kötelességek, nemzetiség, művelődés, törvények, politika stb. mind tárgyalás alá kerülnek, mivel mindezek vagy a hitel szentségén alapulnak, vagy annak eredményei.
 

A Hitelt megjelenése után sokan vitatták, többek között Dessewffy József, akinek érvelésével szemben írta Széchenyi a Világ című munkáját. Nemzetgazdasági gondolkodásának betetőző műve az 1933-ban megjelent Stádium, amelyben összefoglalta addigi elgondolásait. E három műben teljesedett ki mindaz, amelyet először és legnagyobb hatással a Hitelben fogalmazott meg.