Kultúrtörténet

Korábbi kutatásait folytatva a szerző ebben a kötetében a hazai cigányság történetét egy különleges, Magyarországon alig ismert kutatási metódus, a történeti ikonológia eszköztárával elemzi. A korabeli fekete-fehér és színes képekkel rendkívül gazdagon illusztrált kötet a szerző doktori disszertációjának szerkesztett kiadása.

Kemény táblás (úgynevezett flexi) kötésben, 312 oldal.

  A 19. század végén településenként önálló tűzoltó testületek végezték az oltás felelősségteljes munkáját, a kormány azonban egységes egyenruházati és fölszerelési rendet szabott a számukra. A kilenc színes és két fekete-fehér táblával illusztrált, eredetileg 1898-ban megjelent kötet a kor tűzoltó egyenruháit és alapvető felszerelési tárgyait mutatja be.

A hasonmás kiadás 250 kézzel számozott példányban készült, aranyozott egészbőr kötésben, 48 oldalon, Munken Premium Cream papíron.

Az öltözet minden részletében: anyagában, színében, díszítésében árulkodik viselője neméről, koráról, a társadalomban elfoglalt helyéről és nemzetiségéről is. Nem kell nagyon visszamennünk a történelemben, így volt ez a 20. század kezdetén is, és bizonyos alkalmakkor felöltött ruhánkat még ma is megszabja az évszázadok óta élő konvenció. Ezzel a térben és időben egyaránt változó jelképrendszerrel, egy-egy ruhatípus kialakulásával, elterjedésével, a terjedés irányával, a különböző, nyugatról és keletről érkező hatásokkal foglalkozik a magyar viselettörténet. Mindehhez elsődleges forrásként a ruhadarabok szolgálnának, sajnálatos módon azonban a mérsékelt éghajlatú területeken a természetes alapanyagú textíliák elvétve, csak nagyon szerencsésen alakuló klimatikus viszonyok között maradnak meg.